3.rész

-Vigyázz, egy tanár akar elmenni. –azzal arrébb lökött és elengedte a kezemet. Csak azért fogta meg hogy elengedjen egy felnőttet, semmi vallomás, semmi érzelmi megnyilvánulás. Csak egy gesztus.

-Ooo, köszi. Ne haragudj, de most mennem kell, majd még összefutunk. –és elmentem. Amy még mindig ott állt az ajtónál, de a sajnáló tekintetét nem bírtam nézni.

-Nincs semmi baj! Túltettem magam! Na? Hol vannak az elsősök?? –Amy még mindig nem váltott arc stílust, de amikor meghallotta az elsősök szót elkezdett röhögni majd megfordult és előre rohant. Követtem őt, de lassan. Furcsa volt megint itt lenni, látni a több mint 300 embert és persze a tanárokat, akiket ki nem állhatok. Újra hallgathatom a mindennapos nyavalygásaikat, hogy egyes illetőknek nincs kész a háziuk és hogy ha így folytatják nem lesz jó az év végi jegyük. Kitűnő tanuló vagyok, szóval engem ezek nem érintenek, még is utálom őket. Az osztályom létszáma 32, magamat is bele számítva. A nevem Emma, de a barátaim Em-nek hívnak és a Coronia gimnáziumba járok, ahol most a tizedik osztályt taposom. Magát az iskolát nagyon szeretem ugyan is nyugis hely. Itt mindenki ismer mindenkit és nincsenek verekedések vagy viták. Ahogy befordultam az előcsarnokba megpillantottam pár osztálytársat. Katie és Sue hangja egyből eljutott hozzám, ők ketten az osztály bálványai. A fiúk imádják őket, amit megértek hisz mindkettejüknek hosszú szőke haja van, amit itt ott pár póttincs egészít ki.. remek alkatuk van és mivel gazdagok rendszeresen járnak szoliba és a legújabb ruhákban járnak. Jobbra néztem és megpillantottam Mark-ot. Csapatunk harmadik tagját. Még nyolcadikba jött hozzánk és szerencsére a gimnáziumban is osztálytársak lehetünk. Még régebben szerelmes voltam belé, ahogy ő is belém..de még sem jöttünk össze, féltünk, hogy a barátságunk menne tönkre. Imádom a stílusát. Általában ingben szokott virítani vagy egy kivágott nyakú fehér pólóban és csőnadrágban, amit egy bakancs egészít ki. Mellette voltak a stréberek, pontosabban Mary, Tom, Blake, Flott, George és Patrisa. Soha nem beszéltem egyikkőjükkel sem, na jó Mary-vel igen…de a többiek túl sötét alakok, nem értem a gondolkodásukat és nekem az is furcsa hogy állandóan csapatostul járkálnak mindenhova. Mellettem jöttek el a „vagány srácok”. Nagyon nagyra vannak magukkal csupán amiatt, hogy cigiznek, és hogy minden hétvégén leisszák magukat, amúgy egy nagy nullák. Vissza tekintettem a többiek felé és azt vettem észre hogy Mark jött felém mosolyogva és integetve.

-Szia napsugár lány! –egyből megölelt és súgott valamit a fülembe, amit nem nagyon értettem ugyan is Amy zavart közbe.

-Em a tököm ki van a kilencedikesekkel, csak ribizlik vannak ott, de akkorák istenem. Ááá Mark egyelek meg, szió. –a felháborodott arca átváltott egy kedves, aranyos arcra. Mark elengedett és most Amy-t ölelte meg.

-Jajj te lány, szia. Mit kerestél a kilencedikeseknél?

-Semmit. Csak üdvözölni akartam őket sok-sok szeretettel. –mondta nevetve és lesütött arccal.

-Aha. Na én megyek az osztályba, nem jöttök?

-Még nem. –vágtam rá. Mark furcsa arccal nézett rám majd oldalra fordult és elment. Megfogtam Amy kezét és oda húztam őt az egyik oszlophoz.

-Tudod hogy nem érdekel már Adam, de jobb ha tudod..az utolsó évét itt fogja tölteni. a Cornia-ban. –Amy hátrálni kezdett majd megfogta a fejét és egy nagyot sikított.

-Úristen most mi lesz?? Költözzünk ki Angliába? Vagy változtassunk nevet??! Ugyan Em. Ez annyira nem nagy hír. Különben is mit érdekel ez téged, oké az ex-ed, de nézzük csak nekem hány pasim is volt?

-Jajj Amy. ne kezd már megint ezt a…

-Mennyi?? Nem hallom.

Sóhajtottam egyet és mondtam.

-13.

-PONTOSAN! És hány exem jár ebbe a suliba?

-Amy!

-Na??

-Öhm..egyse?!

-PONTOSAN. Tehát én nem tudom milyen érzés ez, szóval most hagyj ezzel. Gyere becsöngettek. –akarva, akaratlanul elmosolyodtam a mondatán, igaza van…hagynom kell őt ezzel a témával és magamat is! Erős leszek és nagy ívbe szarom le Adam-at. Előbújtam az oszlop mögül és elindultam az osztályom felé. Útközben megálltam az egyik tükörnél és megnéztem magam, bele túrtam a hajamba, a sminkemet megigazította és indultam tovább. Pár kilencedikes diák jött el mellettem, és ahogy elnéztem őket elég nagy divat ikonoknak tűntek. Emlékszem az első napra, még tavaly. Nagyon izgultam, féltem, hogy ki fognak közösíteni, és hogy csúfolni fognak. Szerencsére Amy és Mark is az osztálytársam így a feszültségem halványodott. Föl mentem a kőlépcsőn, elkanyarodtam balra és már is az osztályban voltam. Megálltam az ajtóban és megpillantottam Katie-t és Sue-t akik a tábla előtt  valamilyen mondókát mondtak. Biztos valamelyik amerikai vígjátékból szedhették, mert amilyen hülyék nem maguk találták ki ezt.

-„Minden pasi disznó, csak egyet akar mind, bezavarni a málnásba a kicsit macit…Szép volt jó volt ennyi volt a sport! Ha a játék durva…te leszel a K*RVA” SZIA EMMA!

-Sziasztok!

A „vagány srácok elengedtek ugyan is a tábla előtti padoknál szoktak állni így elállják az utat. A helyem az ajtó felöli, padsor utolsó előtti padban van.

-Jó napot gyerekek. –az osztályfőnökünk lépett be az ajtón én pedig elfoglaltam a helyemet. Amikor ledobtam a padra a tatyómat akkor vettem észre, hogy Mark lefoglalta a helyünket. Megböktem a hátát és oda súgtam neki.

-Köszönjük!

-SSS! Gyerekek mielőtt kiosztanám az ellenőrzőket és az óra rendeket mondandóm van. A suli egy új tantárgyat vezetett be, nem nektek nyugalom! A végzősöknek. Minden osztályból 4 embernek be kell ülnie majd egy egy osztályba és jegyzetelni kell arról, hogy ki hogyan figyel az órán valamint a tanár munkáját is pontoznia kell. Ha kérdezitek, a véleményemet én nem örülök ennek, ugyan is az én munkámat nem fogja lepontozni egy nálam jóval fiatalabb diák, így szerencsénkre csak a mai nap ül be 4 végzős…soha többet. Üdvözöljétek őket: Diana, Lucy, Sophie és Adam. –Amikor meghallottam az utolsó nevet, le kellett ülnöm. Amy mosolygott és tapsolt, Mark pedig hátra fordult hozzám és megkérdezte.

-Ugye ő nem az exed? –én csak néztem magam elé miközben az osztály tapsolt és fütyült az örömtől.

2.rész

Olyan furcsa ez az egész. Mintha előre láttam volna, igaz a tüzet nem, de a sikoly meg minden. Mindegy, nem akarok ezzel foglalkozni, remélhetőleg elfogom felejteni. Utálom a matrózblúzt. Annyira kényelmetlen, és ami a legrosszabb, nem tudom az ujját fölhajtani. Lépteimet gyorsabbra vettem, mivel nem akartam várakozni a zebránál. Már majdnem oda értem mikor a saroknál bele botlottam valakibe, szerencsémre nem estem el, de azon kaptam magam, hogy valaki kezei között vagyok. Ellöktem magam az illetőtől és megigazítottam a szoknyámat és a blúzomat. Nem volt időm arra, hogy megnézzem ki volt az, csak gyorsan oda vágtam egy köszönömöt és elindultam a zebra felé. Szerencsére még nem váltott át a lámpa így átmehettem a túloldalra. Elhaladtam a kedvenc parkom mellett, amikor hírtelen megszólalt a telefonom. Gyorsan elővettem és a monitoron lévő nevet olvastam ki hangosan. Amy volt az, a legjobb barátnőm.

-Szió Em. Hol vagy most? –szólalt meg rekedt hangon Amy.

-Szia, öhm..most vagyok a Central Parknál, miért?

-Remek! Én is mindjárt ott vagyok, várj meg a padunknál, mert nagyon nagy a gáz, mindegy..nem akarom hangosan elmondani. Maradj ott, mindjárt oda érek. –azzal letette a telefont. Fogalmam nincs, hogy mi lehet a baj, Amy-t ismerve elég komoly lehet, de most nincs kedvem ezen filózni. Leültem a padra és a blúzomból kilógó cérnával szórakoztam. Attól függetlenül, hogy melegem volt kellemes volt a levegő. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy alak megállt előttem és nem mozdult. Nem mertem fölnézni, így inkább magam elé lestem.

-Nincs mit! –szólalt meg egy férfi hang.

-Tessék? –és hopp ránéztem. –Adam?!

-Szia Emma! –mondta vigyorogva és leült mellém. Úr isten itt ül mellettem a volt pasim és és, ne! Az előbb ő kapott el én pedig föl se néztem csak egy köszönömöt vágtam a fejéhez. Érzem az illatát, azt az illatot, amit régen. Meg akarom őt ölelni, érezni akarom a melegségét…és

-Kire vársz?

-Hogy mi? –úristen teljesen elmerültem a gondolataimba.

-Kire vársz? –mondta nevetve.

-Amy-re. Valami gáz van azt mondta és kérte várjam meg itt. És te? A KJL a másik irányban van!

-No igen. Hát már nem oda járok. –Lesütötte a tekintetét majd hosszas szünet után hozzátette –Anya átíratott hozzátok, a Cornia-ba. – itt elmosolyodott.

-Értem, akkor sokszor fogunk találkozni. –francba ez így nem jó. Próbálom elfelejteni őt erre átjön a sulinkba, pompás. Egy busz ment el előttünk, követtem a tekintetemmel és megpillantottam a járdán rohanó Amy-t. Fölálltam. Adam is és amikor már majdnem ide ért a barátnőm egy mondatot mondott szinte suttogva.

-Hiányoztál. –nem tudtam, hogy reagálni, de mire megfordultam már rég elsétált mellőlem.

-Fu szia. – adott három puszit majd megfogta a karomat és oda húzott a pad melletti fához. Elég régóta rohanhatott ugyan is kapkodta a levegőt és alig tudott kinyögni valamit. Én csak álltam ott egy helybe és egy szó vízhangzott a fejemben. „Hiányoztál”. Most hülyíteni akar? És ami a legrosszabb a sulinkba fog járni, igaz végzős és csak egy évet lesz itt, de magamat ismerve az elég hosszú idő.

-Hahó!!! Figyelsz te rám??

-Jaj, bocsi. Persze. Mi a gáz?

-Elszakadt a harisnyám, és ami a legrosszabb kitört a cipőm sarka. Szóval, most be kell menni anyumhoz és ott van nála egy topánka meg harisnya. –tudni illik, hogy az anyja Marie Oufles divatcégnél dolgozik, és így rengeteg holmija van, amik most jól jönnek. Nem tudtam megszólalni, csak bólogattam, mint a kutyák. Amy megfogta a vállamat és vett egy nagy levegőt.

-Minden oké? Tudom nehéz lehet a szakítás után, de nézd. Nekem hány pasim volt? –megint jön a lelki dumája ami szart se ér.

-13.

-Igen. Ez egy bonyolult szám, de nézd a jó oldalát, már ha neked az. Soha nem sírtam! A pasik nem érnek annyit hogy miattuk szenvedj. Adam egy volt, na és? Majd jön még 100 és minden oké lesz. –pillantása a mellettem lévő bokorra tévedt. Körülbelül 5 percig álltunk így majd hozzátette. –No menjünk, ennyit tudtam segíteni!

-Örömmel közlöm, hogy a 2012-2013-as tanévet megnyitom!

Körülnéztem és jó ha 30 diák tapsolt, én nem. Minek örüljek? A volt pasim itt van a sulinkban. Újra hallgathatom Katie és Sue nyavalygását, hogy nem tudták megvenni a huszadik táskájukat és hogy egy buliban sem volt egy jó pasi sem. Utálok itt lenni.

-10.G!!! Mindenki menjen a 124-es terembe és várjatok meg, csöndben!

-Szia Emma!!! –egy vékonyka hang mondta ki a nevemet és nem akartam oda fordulni, mert tudtam ki közeledik. Mary a stréber osztálytársunk. Tavaly rám volt akadva olyan szinten hogy osztálykiránduláskor velem akart zuhanyozni, egy helyen. A fiúk azt állítják, hogy leszbi, de semmi ilyesmi nincs. Csupán nem találja a helyét. Mély lélegzetet vettem és megfordultam, de nem Mary-n akadt meg a szemem. A válla fölött megpillantottam Adam-at. Iszonyat jól állt neki az ing és a nyakkendő..és a haja, imádom.

-Emma!!! Tudod hogy utálom ha átnéznek a vállam fölött. Nézz rám!! –igen, Mary kicsit idegbeteg.

-Jajj ne haragudj Mary. Szia. Hogy telt a szünet?

-Em! Gyere már, nézzük meg a kilencedikeseket, szeretnék egy jót röhögni. –mondta Amy az ajtónál állva. Hátra fordultam és vágtam egy „mindjárt jövök, csak elintézem őt” fejet. Amikor visszafordultam Adam állt Mary helyén, és megfogta a kezemet.

1.rész

Sziasztok, a nevem Zsófi és azért hoztam létre ezt az oldalt hogy elolvashassátok a saját kis történetemet. Kommenteket szívesen látok, ha jó, ha rossz!:) Remélem tetszeni fog és várjátok a folytatást!:)


Hajnali fél három van és én még mindig nem alszok. Egyfolytában csak rá gondolok, a hajára, az arcára, az illatára és a csókjára. Miért? Miért lett vége? Hol ronthattam el? Nem tudom, de már elegem van hogy én szenvedek ő pedig vígan éli az életét. Már 2 hónapja hogy szakítottam a barátommal de valamiért nem bírom őt elfelejteni, ezen nem is lepődök meg annyira, hiszen szerettem őt és ő csak úgy faképnél hagyott. Azt hitte én is ezt akarom. Azt hitte minden jó lesz, de tévedett. Lassan megfordultam az ágyba és mielőtt elaludtam volna éreztem valami melegséget. Fifi, a labrador kutyám ugrott föl mellém.

/"Nem tudom hol vagyok. Csak azt tudom hogy egyenesen kell mennem és ott lesz egy ház. Futottam, már szinte repültem. A hideg szél csípte az arcomat és a földön futó össze vissza növények a lábamat, de nem érdekelt. Egy célom volt, elérni a házat, azt a házat amiben valami készülődik. Megálltam, valaki követ. Óvatosan megfordultam……."/

- Jó reggelt kívánunk, ön a Morning Show reggeli adását hallgatja. Reméljük nem ébresztettük föl önt… - Kinyitottam a szememet és azon kaptam magam, hogy csurom víz vagyok és fáztam. Hírtelen nem tudtam, hogy hol is vagyok. Azt hittem a házban, amit az álmomban láttam, de nem. Szerencsére a szobámba voltam. Fölültem majd nagy erővel lecsaptam az órát ami kereken reggel hatot mutatott. Fifi a lábamnál feküdt és még aludt. Lassan kimásztam az ágyamból és oda mentem a naptáramhoz.
- Szeptember 1. üdv neked. – azzal megfogtam a piros filctollamat és szép lassan áthúztam egy vonallal a dátumot. Hírtelen eltűnődtem azon, hogy még csak most leszek tizedikes és hogy jönnek az új kilencedikes diákok. Egy nagy zajt halottam kintről. Megfordultam, a filcet letettem azt asztalomra és oda botorkáltam az ablakomhoz. Elenor a szomszédasszony volt az, aki éppen a kukáját állította föl, valószínűleg megint földöntötte.  Fáradt vagyok, amit nem csodálok hisz jó, ha három órát aludtam. Kócos hajjal és egy nagy ásítással megfordultam és elmentem a fürdőbe. Oda mentem a mosdóhoz és megnyitottam a csapot. A fogkefémre tettem egy kis fogkrémet, majd a meleg víz alá tettem. Miközben a fogamat mostam megint előjöttek az emlékek. Bevillant az arca, a mosolya. A szemei, ahogy azok engem néznek, majd egy mondat „Szerintem ennek így semmi értelme” Aztán egy másik kép villant be. A ház, az a ház amiről álmodtam, majd egy sikoly. Egy ugatás zavarta meg a képeket és arra lettem figyelmes, hogy a földön ülök. Fifi állt és izgatottan ugatott rám, mintha azt mondaná „Térj észhez, ez csak egy álom. Nem jelent semmit.” Remegtem és fáztam. Fölkeltem és kiöblítettem a számat majd megfogtam a haj vasalómat és bedugtam a konektorba. Fifi már rég az ágyamon feküdt. Gyorsan oda rohantam a laptopomhoz és bekapcsoltam. Betettem egy nyugis számot majd visszamentem a fürdőbe és elkezdtem a hajamat vasalni. Lépteket hallottam az ajtóm előtt és valaki benyitott a szobámba. Anya volt az.

- Jó re…Hol vagy? – kérdezte meglepődve.

- Fürdő!!

- Azta mindenit. Hova írjam ezt föl? A lányom hatkor fölkelt. Magától. –mondta mosolyogva

- Jól van. Első nap van és ilyenkor korán kell mennem hogy elfoglaljam a helyemet ahol talán egész évben fogok ülni, és be kell hogy valljam nem akarok elöl ülni, mint a stréberek.

- Értem én! Akkor siess!! Reggeli nélkül ugyan is nem mész el. Rántott tojás van, ahogy szereted.

- Rendben, sietek.
Azzal megfordult és kisétált az ajtómon.

- Au. Rohadt életbe…!!!!!!!!!!! – a víz alá tettem az ujjamat ugyan is megégettem. Nagyon fájt, de nem érdekelt. Kihúztam a haj vasalót a konnektorból, gyorsan kisminkeltem magamat, fölkaptam a táskámat, lekapcsoltam a laptopot és kisétáltam a szobámból.

- Fifi, gyere..lent vár a reggelid.

Amint meghallotta a nevét azonnal fölpattant az ágyamról és jött le velem a lépcsőn. Lent hatalmas sürgés forgás volt. Apa össze vissza rohangált, megint elvesztette valahol a kulcsát. Anya a konyhába volt, főzte a kávét és tesóm ott ült az asztalnál kómás fejjel és lapozgatta a pókemberes újságját.

- Jó reggelt nektek. Apa a kanapén van a kulcsod!

Apa hirtelen megállt és a pillantását más fogta meg. Fifi ott ült az ajtónál és ugatott. Dave, a postás épp akkor jött és egy mozdulattal bedobta a leveleket és az újságokat az ajtón. Fifi szépen bevette a szájába a papírokat és elsétált velük apához. Apa elvette tőle és megpaskolta a fejét. Komoly arcot vágott, de nem a levelekre, hanem az újságra.

- Mit írnak apa?

- Öhm…egy házról írnak. Az este kigyulladt és bent égett egy lány…várjunk, ez érdekes. Azt írják hogy a lány mellett egy papír volt aminek semmi baja nem esett és egy érdekes rajz virít rajta.

-Micsoda? Mutasd! – egy mozdulattal elvettem az újságot apa kezéből és hirtelen megállt a szívem. Az a ház, amiről írnak….

-Én erről a házról álmodtam! – senki nem hallotta meg amit mondtam. Apa már kilépett az ajtón egy viszlát szót hagyva maga mögött. Anya letette a tányéromat az asztalra majd tesómmal fölmentek az emeletre.